32. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Lucifer: Szervusz Éva, Szervusz Ádám!

            Ádám: Szia Lucifer.

            Éva: Szervusz Lucifer, megjöttél?

            Lucifer: De remek volt ez a délután. annyit kacagtam, mint már nagyon régen.

            Ádám: mikor leszel öreg és törődött, Lucifer?

            Lucifer: Ti se vagytok azok, én miért legyek az?

            Ádám: Nem sikerül Éva szerelme.

            Lucifer: Nem.

            Éva: Szeretem, de amíg jelen vagy, addig te is mindig eszembe jutsz.

            Lucifer: Én pedig még itt leszek egy darabig.

            Ádám: Küzdünk ellened, Lucifer, hogy elzavarhassunk.

            Éva: Csak egy kicsit megváltoznál, Lucifer! Csak legalább ne a leggonoszabb lennél! Most is azon töprengsz, látom, kinek ártasz holnap.

            Lucifer: Hogy győztök le engem?

            Ádám: Bevásárolok.

            Lucifer: Mikor?

            Ádám: Mindjárt indulok is. Elkeserít a jókedved, Lucifer. Mert tudom, több tucat ember sír most, a vájkálásaid miatt.

            Lucifer: Jaj, hány gondolat a fejemben! Ha azt mind megoszthatnám veletek! S hány gondolat a mi három fejünkben!

            Éva: Nem olyan sok, Lucifer. A jó nem bonyolult, nincs szüksége körmondatokra.

            Lucifer: Szenvedek a pokolban, de szenvedek a ti paradicsomotokban is.

            Éva: A mi paradicsomunk! Már rég tovatűnt.

            Lucifer: Ketten vagytok, az a paradicsom. Higgyétek el!

            Ádám: Elmegyek bevásárolni.

            Éva: Nagyon figyelj, drága Ádám! Ha Lucifer szól hozzád, fújj rá, s eltűnik.

 

(Ádám szatyrot vesz magához, összekészülődik, s búcsúzik.)

 

            Ádám: Sziasztok, sietek.

            Éva: Szia Ádám, várunk.

            Lucifer: Szia Ádám.

 

(Ádám elmegy.)

 

33. jelenet

 

Éva, Lucifer

 

            Éva: Hányszor beszélgettünk már mi ketten, Ádám nélkül!

            Lucifer: Ádám csatázik, mindig csak hadba vonul.

            Éva: Meg dolgozik, meg azon töpreng, hogy tegye jobbá a Földet. Hogy űzze el a gonoszt.

            Lucifer: Nemcsak a lakásból, az egész Földről el akartok űzni?

            Éva: Találj magadnak más birodalmat! Minden boldogságunk okozója te vagy.

            Lucifer: Minden?

            Éva: Miért, nem? Dehogynem.

            Lucifer: Ti se a boldogságomért teremtettettetek.

            Éva: Egyelőre a jármodban kesergünk, Lucifer. Nagy boldogság ez neked.

            Lucifer: Nagyobb volna, ha ti is kegyetlenkednétek az emberiséggel. Ha örülnétek, ha folyik az embervér, az emberkönny.

            Éva: Egyszer én elkísérem a csatájába Ádámot. Az nem tilos.

            Lucifer: Még jó, hogy nem százan mentek bevásárolni.

            Éva: Tilos?

            Lucifer: Tilos hát.

            Éva: A varázslás persze nem tilos. A boszorkányság. A befolyásolás mindenféle bűnös eszközzel.

            Lucifer: Mondtad, az én jármom alatt nyögtök, az én szabályaim szerint kell játszanotok.

            Éva: Nem az a szabály, hogy mindig te nyersz?

            Lucifer: Majd bolond lennél elárulni a szabályokat.

            Éva: Mi lehet Ádámmal?

            Lucifer: Ádám szenved.

            Éva: Hogy kiderült, nem teljes a szerelmem.

            Lucifer: Ki szereti jobban a másikat, ő téged vagy te őt?

            Éva: Minden egyforma, minden lélektelen, minden a te uralmad alatt jajong.

            Lucifer: Milyen lesz majd a ti uralmatok?

            Éva: Nagyon jól tudod azt, paradicsomabb a paradicsomnál.

            Lucifer: Egyszer már nem voltatok jók a paradicsomnak.

            Éva: Most még szebbet alkotunk.

           

(Csengetnek, Éva kimegy ajtót nyitni, Ádám érkezik.)

 

34. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Ádám: Megjöttem, sziasztok!

            Éva: Szia Ádám!

            Lucifer: Szia Ádám!

            Ádám: Megint nem sikerült.

            Éva: A bevásárlás se?

            Ádám: Az se. Rossz árat néztem, a pénztárnál derült ki, hogy nincs elég pénzem.

            Éva: Miért nem választottál valamit, amit ki tudtál volna fizetni?

            Ádám: Lucifer jelen volt, elpárolgott a bizalmam.

 

(Lucifer mosolyog.)

 

            Éva: Lassan vacsorázhatunk.

            Ádám: Fogynak az ötleteim.

            Éva: Ne mondd Lucifer előtt!

            Ádám: Ez se, az se.

            Éva: Ezt se mondd, legyél vitéz! Legyél hős, legyél diadalmas!

            Ádám: Nem vagyunk mi is rosszak, Éva?

            Éva: Nem, mi jók vagyunk.

            Ádám: Én rossz vagyok, Éva, nem örülök a boldogságnak se.

            Éva: Jó vagy, Ádám, találj ki valami újabb próbatételt!

            Ádám: Legszívesebben aludnék fél napot. De Lucifer felébreszt a negyedénél.

            Éva: Szeretni szeretnélek, Ádám, ne aludj, győzd le az ellenségeinket.

            Ádám: Holnap szombat, el kell utazni valami csendes helyre.

            Éva: Nem pihenhetünk, Ádám, ha pihenünk, a végén Lucifer űz ki az otthonunkból minket.

            Ádám: Kimegyek szurkolni a labdarúgó-mérkőzésre.

            Lucifer: Ez az újabb próbatétel?

            Ádám: Ez.

            Éva: Talán szerencsénk lesz. elkészítem a vacsorát, addig beszélgessetek!

           

(Éva kimegy.)

 

35. jelenet

 

Ádám, Lucifer

 

            Ádám: Te ismerted a szőke nőt?

            Lucifer: Akinek udvarolni szerettél volna?

            Ádám: Őt.

            Lucifer: Honnan tudjam?

            Ádám: Mindent megfigyelsz a karvaly tekinteteddel, nem tudom, milyen bolygón volna nyugalmunk.

            Lucifer: Nem ismertem a szőke nőt.

            Ádám: Hazudsz?

            Lucifer: Egyszer mondtad, hogy nem szeretsz velem beszélgetni. Azért, mert te mindig igazat mondasz. A mindig igazra egy idő után elfogy a válasz.

            Ádám: Azért hazudsz állandóan, hogy tudj beszélgetni?

            Lucifer: Azért.

            Ádám: Most is hazudsz?

            Lucifer: Nem.

            Ádám: Maradj örökre egyedül, Lucifer!

            Lucifer: Nem bírok a barátaimtól mozdulni, ha lemegyek a belvárosba.

           

(Pár pillanatnyi sötétség.)

 

36. jelenet

 

Másnap délután, ugyanott

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Éva: (Ádámhoz) Azt mondtad tegnap, kimész szurkolni a labdarúgó-mérkőzésre.

            Ádám: Ez lesz a mai munkám.

            Lucifer: Ki játszik?

            Ádám: FTC – Diósgyőr.

            Éva: Hány igazság van a földön?

            Ádám: Legalább öt, de ha Luciferre nézek, azt mondom, egyetlenegy sem.

            Éva: (Luciferhez) S szerinted?

            Lucifer: Hány igazság? Egy. De ha tükörbe nézek, azt mondom, egy se.

            Éva: (Ádámhoz) Mikor kezdődik az összecsapás, az FTCF – Diósgyőr?

            Ádám: Mindjárt indulok.

            Éva: Nem kísérhetlek el.

            Ádám: De jó volna szeretni!

            Éva: Az bizony nagyon jó lenne. milyen jó rámosolyogni arra, akit szeretünk.

            Ádám: Az elmúlt tízezer év alatt hányszor mosolyogtunk, de mindig eszünkbe jutott a paradicsom, meg az annál is jobb.

            Lucifer: Kinek szurkolsz? FTC? Diósgyőr?

            Ádám: Csak kimegyek találkozni az ismerősökkel, meg megdönteni a hatalmadat.

            Lucifer: Ha nem szurkolsz senkinek, nem is érdemes kimenni. Majd azt mondják rád a többiek, hogy megkukultál, ha egyik lő gólt, ha másik, te csak üldögélsz.

            Ádám: Nem mondom meg, kinek szurkolok.

            Éva: Ne is mondd! Csak nekem súgd majd meg!

            Ádám: Te meg úgyis tudod. Milyen is ez a titkolózás, ez az állandó veszélyeztetettségi érzés.

            Lucifer: Én se osztom meg veletek a titkaimat.

            Éva: Örökké hazudsz, Lucifer.

            Lucifer: Azokból is következtethettek erre-arra.

            Ádám: Például arra, hogy egy romlott személy vagy. No, indulok, beszélgessetek, mit tehettek mást. Lucifer mindent tud és semmit se tud.

            Éva: Szia Ádám!

            Lucifer: Szia Ádám!

            Ádám: Sziasztok!

 

(Ádám kimegy.)

 

37. jelenet

 

Éva, Lucifer

 

            Lucifer: Én is elmegyek lassan.

            Éva: Kártékonykodni?

            Lucifer: Igen.

            Éva: Csak nem Ádám után mész?

            Lucifer: Nem.

            Éva: Dehogyisnem.

            Lucifer: Nem.

            Éva: Nem engedlek, nem mozdulhatsz, Ádámnak nyernie kell. Ha behunyom a szemem, akkor is látlak.

            Lucifer: S Ádámot nem látod?

            Éva: Nem mondom meg. Semmit nem árulok el neked Ádámról. Azért kerekedsz mindig fölénk, mert örökké faggatsz.

            Lucifer: Megyek.

            Éva: Ne menj! Így könnyen nyersz, ha nem hagyod Ádámot.

            Lucifer: A barátaimhoz megyek a VI. kerületbe, nem követem Ádámot.

            Éva: Úgyis hazudsz, no, menj, hogy is tarthatnálak itthon?

            Lucifer: Szia Éva!

            Éva: Szia!

 

(Lucifer kimegy.) (Kis sötétség.)

 

38. jelenet

 

Félóra múlva

 

Éva

 

(Éva olvas, csengetnek.)

 

(Éva feláll, Ádám érkezik.)

 

39. jelenet

 

Éva, Ádám

 

            Éva: Hogyhogy már itthon vagy, még az első félidő sem ért véget talán.

            Ádám: Becsaptak a barátaim, mentem a pálya felé, találkoztam velük, azt mondták, elmarad az összecsapás, hazafelé indultam, nemrég bekapcsoltam a rádiót, s kiderült, félrevezettek a barátaim.

            Éva: A barátaid Luciferek. Talán maga Lucifer is ott volt, ahogy elmentél itthonról, ő szedte a sátorfáját.

            Ádám: Nem volt ott Lucifer.

            Éva: Lucifer szerintem láthatatlanná is tud válni.

            Ádám: Majd ellenőrizzük.

            Éva: S most?

            Ádám: Egyszerre három próbával támadom meg Lucifert.

            Éva: Ez jó lesz. Mi az a három?

            Ádám: Testmozgás, beszélgetés, barkácsolás.

            Éva: Egyszerre?

            Ádám: Futok, beszélgetek, közben barkácsolok. Különben Lucifer megint kinevet.

           

(Cseng a telefon, Éva felveszi.)

 

            Éva: Halló, Éva vagyok.

            Lucifer hangja: Én vagyok az, Lucifer. Szia Éva!

            Éva: Szia Lucifer.

            Lucifer hangja: Láttam Ádámot, hazafelé tartott.

            Éva: Már itthon van.

            Lucifer hangja: Nem ment ki a pályára?

            Éva: Nem. Nyertél.

            Lucifer hangja: S feladjátok?

            Éva: Nem.

            Lucifer hangja: De akkor ki kell találni valami újabb viadalt.          

            Éva: Egyszerre hármat.

            Lucifer hangja: Hármat? Most már biztos nyertek.

            Éva: Testmozgás, beszélgetés, barkácsolás.

            Lucifer hangja: Ádám találta ki? Vagy te?

            Éva: Ádám. De szerintem jó ötlet. Most már nem menekülsz.

            Lucifer hangja: Nemsokára hazamegyek, majd beszélgetünk.

            Éva: Ha szóhoz tudsz jutni.

            Lucifer hangja: Igaz is. Na, szia Éva!

            Éva: Szia Lucifer!

 

(Éva leteszi a telefont.)

 

            Éva: (ránéz Ádámra) Nyerni kell.

            Ádám: Legszívesebben tíz próbatételbe vágnék bele.

            Éva: Talán elég lesz a három is.

           

(Pár pillanat sötétség.)

 

40. jelenet

 

Éva, Lucifer

 

            Éva: No, Lucifer, most már talán nem menekülsz. Három próbatétel, mindent nem bírod megfékezni.

            Lucifer: Sok a barátom.

            Éva: Mindenki utál téged, s szabadulna mindenki tőled, te gonosz.

           

(Ádám szakadt ruhában, piszkosan, fáradtan csenget.)

 

41. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Éva: Ádám, meg se ismerlek szinte.

            Ádám: Mindhárom próbát elvesztettem.

            Éva: Pihenj le!

            Ádám: Lucifer, menj el, Évával szeretnék beszélni.

            Lucifer: Beszélj nyugodtan!

 

(Ádám leheveredik a földre.)

 

            Ádám: A testmozgás nem sikerült, futni akartam, csak eszembe jutott, milyen öreg vagyok, mindenki rajtam nevetne, gondoltam, hát el se indultam a pályán, nagyon lassú lettem volna. S nem is tudom, hosszan mikor futottam utoljára. A beszélgetés se sikerült, nem találtam senkit, aki ráért és egyúttal a szívemnek kedves lett volna. Barátságtalanokkal nem kedvvel beszélgetek. A barkácsolás meg hangos lett volna, mindenki rám nézett volna, azt hitték volna, meghibbantam, a réten barkácsolok, így abba se fogtam bele.

            Éva: Csak legalább az egyiket csináltad volna fél percig!

            Ádám: Nem szeretek küzdeni. Tízezer év, tízezer kudarc.

            Éva: Harc nélkül nem nyersz. Nyerés nélkül nem lesz miénk a világ.

            Ádám: Hadd aludjak. Éva, aludni szeretnék.

            Éva: Legyen ez a tizennegyedik próbatétel?

            Ádám: Alvás? (Luciferhez) Elfogadod?

            Lucifer: Mindent. Bármit. Tudod.

            Ádám: (Évához) De mégis, alvással nyerni.

            Éva: Nem sikerült a felébredés, a mosakodás se, a tejmelegítés se, am unkába menés se, a kalandod se a szőke nővel, se a teljes szerelem velem, se a bevásárlás, nem sikerült a szurkolásod se, és a három utolsó se, futás, beszélgetés, barkácsolás, szerintem az alváson kívül más nincs is.

            Lucifer: Nem sikerült a felébredés, se a mosakodás, se a tejmelegítés, se a munkába menés, se a kaland a szőke nővel, se a teljes szerelem Évával, se a bevásárlás, se a szurkolás, se a futás, se a beszélgetés, se a barkácsolás, ezért kimondom, ezek után nem sikerülhet szerintem az alvás se.

 

(Éva és Ádám szomorúságba zuhan, pár másodpercnyi csönd.)

           

            Éva: Miért? (Luciferhez) Miért kell veled élnünk?

            Lucifer: Mert a többi közé belekevertétek a szerelmet Évával. Nem szabadott volna. A szerelmet ki kellett volna hagyni. Azt nem szabadott volna. Örök bűnösök vagytok, s beszélgethettek ezután a paradicsomnál is jobb világról, de velem kell élnetek örökre.

           

 

           

           

           

 

           

 

 

 

 

Oldal: 4. rész
Zságot András: Az ember tragédiája, ma - © 2008 - 2025 - embertragma.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat