23. jelenet

 

Újra otthon

 

Éva

 

(Éva olvasgat, csengetnek, Éva kimegy ajtót nyitni.)

            Éva: Szia, Ádám, hát te nem a munkahelyeden vagy?

 

(Bejönnek.)

 

24. jelenet

 

Éva, Ádám

 

            Ádám: Nem mentem be dolgozni. Elment mindentől a kedvem.

            Éva: Be se mentél.

            Ádám: Nem.

            Éva: Akkor ebben is Lucifer nyert.

            Ádám: Éva, te még szeretsz engem?

            Éva: Igen.

            Ádám: De ha még kétszer kikapok?

            Éva: Lucifer rossz, te jó vagy, Lucifert halálomig utálom.

            Ádám: De a sok vereség azért mégiscsak elkeserít mindkettőnket.

            Éva: Lucifer se boldog, ő rossz, soha nem lehet boldog. Mindig csak árt.

            Ádám: Hogy győzzük le?

            Éva: Ülj csendben öt percig, hátha az is győzelmet ér.

            Ádám: Milyen jó, hogy nincs itt. Bár úgyis mindent tud, sokszor azt vélem.

           

(Csengetnek.) (Ádám kimegy ajtót nyitni, Lucifer jön meg.)

 

25. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Lucifer: Mindent tudok, más buszra szállt Ádám, aztán be se ment dolgozni.

            Ádám: Legyek rossz?

            Éva: Ha rossz vagy, akkor is maradsz jó, az én férjem, minden megbocsáttatik, legyél rossz, nem maradhat itt Lucifer.

            Lucifer: Azért ez mégse járja, én hiába fogadom meg egy sétámon, hogy öt percig senkire nem tüsszentek, akkor is én vagyok a rossz, Ádám gyilkolhat, de akkor is marad Ádám.

            Ádám: Te szenvedsz miattam, mi szenvedünk miattad.

            Lucifer: Mindjárt kidobok valamit az ablakon, annyira elmennék már innen.

            Éva: Még úgyse voltál a rendőrök karmaiban, most majd odakerülsz.

            Ádám: Lucifert börtönbe kell záratni.

            Éva: (Luciferhez) Hogy csinálod, hogy még mindig szabadlábon vagy?

            Lucifer: Azt ordítom a bűntetteim után, hogy az áldozat nagyobb bűnös, mint én.

            Éva: S elhiszik?

            Lucifer: Én örökéletű vagyok, tízezer éve élek, nekem mindent szabad.

            Ádám: (Évához) Mit tegyek?

            Éva: Menj el ismerkedni! Legyél rossz! Úgyse leszel rossz, megbeszéltük.

            Ádám: (elgondolkozik) Mi legyen? Soha életben nem gondoltam másra, csak rád.

            Éva: Se a felkelés, se a tejmelegítés, se a munka, most jöjjön a rosszaság!

            Ádám: De engem szeretsz? Nem Lucifert?

            Éva: (Ádámhoz) Téged.

            Ádám: (beleegyezően) Jól van, megyek kalandozni, tízezer évente egyszer. Utoljára.

           

26. jelenet

 

Utcán

 

Szőke nő, Ádám, járókelők

 

(A szőke nő egy padon ül, Ádám jön, leül a szőke nő mellé, egy ideig csendben ülnek egymás mellett.)

 

            Ádám: (a szőke nőhöz) Nem haragszik, ha megszólítom?

            Szőke nő: (nem válaszol)

 

(Csönd.)

 

            Ádám: Hölgyem, nagyon megtetszett, váltanék pár szót Önnel.

            Szőke nő: (nem felel)

 

(Csönd.)

 

            Ádám: Bemutatkozhatom?

            Szőke nő: (ránéz Ádámra) Mutatkozzon!

            Ádám: Ádám vagyok.

            Szőke nő: Az, aki tízezer éve él?

            Ádám: Igen, az vagyok.

            Szőke nő: Nem szívesen beszélgetek Önnel.

            Ádám: Csak nem vár valakit?

            Szőke nő: Nem várok senkit. Egy kicsit gondolkodni szerettem volna.

            Ádám: S min?

            Szőke nő: Elbúcsúztam a napokban egy nagy szerelmemtől. Örökre. Azon gondolkoztam volna.

            Ádám: Ki volt a hibás?

            Szőke nő: Ő.

            Ádám: Megcsalta?

            Szőke nő: Kétszer is.

            Ádám: S elmondta?

            Szőke nő: El.

            Ádám: Akkor nem is szerette Önt igazán, ha elmondta.

            Szőke nő: Tudtam, hogy kell kihúzni belőle a titkait.

            Ádám: S Ön szerette őt?

            Szőke nő: Nagyon. Mindennél jobban.

            Ádám: Ön hűséges is volt.

            Szőke nő: Igen, akár a sírig.

            Ádám: De most már nem.

            Szőke nő: Most már persze, hogy nem.

            Ádám: S találkozgatna valakivel? Nem a volt szerelmével persze.

            Szőke nő: Nem is tudom. Nagyon szerettem.

            Ádám: Meghívhatnám valami finomságra? Van kedve beülni egy vendéglőbe?

            Szőke nő: (ránéz Ádámra) Nem is tudom.

            Ádám: Jöjjön!

            Szőke nő: Nem, nincs kedvem, nagy volt a csalódás, még mindig őrá gondolok mindig.

            Ádám: Menjünk, jöjjön, beszélgetünk egy kicsit.

            Szőke nő: Nem, ne haragudjon, nem megyek. (feláll) Viszontlátásra, nem együtt leszünk boldogok.

            Ádám: Viszontlátásra!

 

(Ádám egyedül marad, rákönyököl a térdére és sóhajt egy nagyot.)

 

27. jelenet

 

Éva, Lucifer

 

            Éva: Nem érzem, hogy Ádám megcsal engem.

            Lucifer: Igen, nem csal.

            Éva: De legalább telefonálna.

            Lucifer: Talán válogat.

            Éva: Még soha nem csalt meg.

            Lucifer: De a szabadulási vágy tőle nagyon erős benne.

            Éva: Bennem is, Lucifer, bennem is.

            Lucifer: Milyen lesz az élet azután, hogy megcsalt téged?

            Éva: Szeretem továbbra is.

           

(Csengetnek.)

 

            Lucifer: Ez ő lesz.

 

(Éva kimegy ajtót nyitni, majd Ádámmal visszatér.)

 

28. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Ádám: (Évának) Nem sikerült.

            Éva: Jó maradtál.

            Lucifer: Hogy esett?

 

(Csönd.)

 

            Éva: (Ádámnak) Ne keseregj, Ádámnak születtél, az első embernek, az én férjemnek, nem sikerült ez se, Lucifer a nagy magányos, nem te. Hogy esett?

            Ádám: Egy szőke hölggyel beszéltem, megcsalta a szerelme, elhagyták egymást, de nem lett szerelmes belém se.

            Éva: S még több?

            Ádám: Jöttem haza ezután.

            Éva: Este kellett volna ismerkedni. Akkor az emberek könnyebben felejtik el a bánatjaikat, a társtalanságuk nyavalyáit.

            Ádám: Lucifer, menj el sétálni, kérlek, menj el sétálni. Nem igaz, hogy nem szabadulunk meg tőled.

            Lucifer: Tulajdonostárs vagyok, A Föld harmada az enyém, e lakás harmada az enyém.

            Ádám: Majd megfoglak és leviszlek az utcára, annak is az egyharmada a tiéd.

            Éva: Hagyjad, Ádám, ha leviszed, egyszer úgyis visszajön. S volt-e pillanat, amikor nélküle voltunk?

            Ádám: Mit tegyünk?

            Éva: Szeress engem, én vagyok a feleséged, ezzel győzzük le Lucifert!

            Ádám: Nem is hiszem.

            Lucifer: No, elmegyek, megnézek valahol egy filmet, majd mosolygok mindenkire, hogy az egyharmadnyi hatalmam ne csökkenjen le.

            Éva: Majd biztos találkozol néhány barátoddal.

            Lucifer: A két barátomtól ezennel pár órára elbúcsúzom, megyek a többi barátomhoz.

            Ádám: Lucifer, milyen jó, hogy nincs belőled még három. A nagy magányos.

            Lucifer: Akkor már nagyon nagy hatalmam volna. Négy Lucifer. Az egyetlen Lucifer most búcsúzik, de azt hiszem, együtt vacsorázunk majd. Sziasztok!

            Ádám: Szia, Lucifer!

            Éva: Szia Lucifer!

 

(Lucifer távozik.)

 

29. jelenet

 

Éva, Ádám

 

            Éva: no, most legyőzzük Lucifert. Szeress, Ádám!

            Ádám: Lemegyek, veszek neked egy szál virágot, nagyon szeretni akarlak, hogy te is szeress, s legyünk ketten a világon, ne hárman mindig.

           

(Ádám kimegy.) (Éva olvasgat.) (Kis sötétség.)

 

30. jelenet

 

Éva

 

(Éva olvas, csengetnek, Éva felkel, hogy ajtót nyisson, Ádám jön meg egy szál virággal.)

           

31. jelenet

 

Éva, Ádám

 

            Éva: (kibontja a virágot) Ilyen szépet még nem is láttam.

            Ádám: Boldog vagyok, hogy örülsz neki.

            Éva: Visszagondolok a tízezer évre, melyet együtt éltünk. Minden gondolatom a tiéd volt.

            Ádám: Jaj, Lucifer! Most is itt vagy. Bármit mondunk, te mindent jobban tudsz, s pár perc alatt bebizonyítod minden mondatomról, hogy annál nagyobb ostobaságot nem mondott soha senki.

            Éva: Jaj, Lucifer!

            Ádám: Hogy szeressük így egymást?

            Éva: Én rád mosolygok, mosolyogj te is rám!

 

(Mosolyognak.)

 

Éva: Én megfogom a jobb kezedet, fogd meg te is az én jobb kezemet!

 

(Úgy tesznek.)

 

            Ádám: Nincs is itt Lucifer.

            Éva: Örök boldogtalanság.

            Ádám: Örök. Simogasd meg a jobb kezemet, én is megsimogatom a te jobb kezedet. Vagy még jobb, először én simogatom meg a te jobb kezedet, utána simogasd meg a jobb kezemet!

            Éva: Lucifer itt van. Lucifer varázsol. Porszemnek, a legjelentéktelenebb üvegcserépnek érzem magam. Hogy szeresselek?

            Ádám: S én? Egyszer rettenthetetlen hős, de ahogy rád nézek, én is léggé válok, s elvegyülök a magasságban a többi léggel.

            Éva: Nem kellett volna mégse a szőke nőnek udvarolnod.

            Ádám: Nem?

            Éva: Nem. A boldogság a szőke nő előtt két méterrel volt mindig előttünk, most már négy méterre van tőlünk a boldogság. Nem bírok rád mosolyogni. Soha nem tudtam, de most igazán nem tudok.

            Ádám: Nem mondj ilyeneket, mindig is szerettük egymást.

            Éva: Úgy véled?

            Ádám: Igen, és most is szeretnünk kell egymást.

            Éva: Olyan jó vagy.

            Ádám: Hadd pusziljalak meg!

            Éva: Puszilj, úgyse változik semmi. Közénk állt egy nagy, fekete szekrény. Lucifer a szőke nővel zserbót eszeget valahol a VI. kerületben.

           

(Ádám megpuszilja Évát.)

 

            Éva: Kit szeressek? Magamat? Téged szeretnélek, de minden pillanatban más vagy, s én is minden pillanatban másra gondolok.

            Ádám: Tízezer év alatt mit felépíthettem volna, ha csak arra ügyelek. De sok a gondolat, s más építi a házakat.

            Éva: Lucifer, Lucifer építi a házakat, csak mondja, hogy a világ egyharmada az övé, övé az egész, mi meg egymással se értünk szót.

            Ádám: Nem is ő van egyedül. Vajon hány barátja van?

            Éva: A szőke nőt ő varázsolta oda eléd. Mi nem tudunk varázsolni. Mihez értünk mi?

            Ádám: Hógolyóval kell megdobálni Lucifert, le kell hűteni a forró gonoszságát.

            Éva: Barátokat kell gyűjtenünk.

            Ádám: Mosolyogjunk egymásra, győzzük le Lucifert! Lemegyünk az utcára, felveszünk egy-egy követ, az én kövemet neked ajándékozom, te a te kövedet nekem adod.

            Éva: Gyerek vagy, Ádám, nem felnőtt. Lucifer mindig bebizonyítja, hogy ő nyer.

            Ádám: Nem szeretsz?

            Éva: Szőke nő.

            Ádám: Nem szeretsz?

            Éva: Lucifer.

            Ádám: De Éva, ezt nem mondhatod.

            Éva: Soha nem növünk fel.

            Ádám: Dolgozunk, Éva. Lucifer meg csak ődöng a városban.

            Éva: De ő mondja ki a felnőttek mondatait. Mi meg játszunk a labdáinkkal meg a villanyvonatainkkal.

            Ádám: Én nem tudom elhinni, hogy a végén be kell ismerni, minden hiába, Lucifer az úr.

            Éva: Eddig ő.

            Ádám: Nem is tetszett nekem a szőke nő.

            Éva: De udvaroltál neki.

            Ádám: Te mondtad.

            Éva: Akkor ketten rontottuk el, nem is fontos, ki hibázott, elrontottuk. Majd talán egyszer te leszel a legszebb hangú teremtmény a világon.

            Ádám: Most ki az?

            Éva: Mit tudom én. Új tervet kell szőni, ez nem sikerült.

            Ádám: S ha a szőke nő Lucifer teremtménye, kitalálása volt?

            Éva: Vesztettünk, Ádám, vesztettünk. Megszületésünkkor azt kellett volna mondani, szeretlek, szeretlek, akkor nem lett volna tízezer év a pokolban, nem lett volna semmi, Lucifer egy másik bolygón éldegélne.

            Ádám: Mit tegyünk?

            Éva: Meglepjük Lucifert, hogy ne tudjon varázsolni, ne bírjon kártékonykodni.

            Ádám: Pedig ez lett volna a legkönnyebb. Csak szeretned kellett volna engem.

            Éva: Előbb le kell győzni Lucifert, utána szeretlek. Azzal nem győzhetjük le, hogy szeretlek, előbb le kell győzni őt valami mással.

            Ádám: Elmegyek bevásárolni.

            Éva: Az lesz a győzelmed?

            Ádám: Az.

            Éva: Fel kellene hívni Lucifert.

            Ádám: Hogy jöjjön haza?

            Éva: Igen. El kell neki mondani, hogy bevásárlással akarjuk legyőzni.

            Ádám: Jó, felhívom. Bár úgyis mindent tud, teljesen felesleges.

 

(Ádám telefont vesz elő, beüti Lucifer számát.)

 

            Ádám: Szia, Lucifer! Beszéltem Évával, megegyeztünk, hogy győzlek le, gyere haza, elmondom.

            Lucifer: (hangja) Jó, mindjárt hazaérek, épp rátok gondoltam. Nem is kellett volna hívnotok, mindent tudok, s egyben semmit.

            Ádám: Szia.

            Lucifer: (hangja) Szia. Ki él örökké majd, de jó volna tudni.

 

(Ádám leteszi a telefont.)

 

            Ádám: Hogy fog örülni, amikor megtudja, nem szerettél engem eléggé.

            Éva: Már tudja.

            Ádám: Igaz is. Addig kellene próbálni a szeretésedet, amíg nem győzünk.

            Éva: Elmondtam már, előbb Lucifert legyőzöd, utána szeretlek.

            Ádám: Bevásárlás.

            Éva: A szeretet után ez nehéz lesz.

            Ádám: Főleg úgy, hogy előtte ott volt a szőke nő.

            Éva: Ne nézz semmit, ne köszönj senkinek, csak vásárolj gyorsan, egy-kettő, hogy Lucifer ne bírjon lélegzetet se venni.

            Ádám: Nem békülünk ki Luciferrel? Én nem akarok harcolni.

            Éva: Ha nem győzöl, soha nem foglak szeretni igazán.

            Ádám: Az is győzelem, ha jó útra térítjük a gonoszt.

            Éva: Lucifer az ellenségünk. Megvárjuk, s utána el kell menned bevásárolni.

           

(Csengetés. Ádám kimegy.) (Lucifer jön.)

 

Oldal: 3. rész
Zságot András: Az ember tragédiája, ma - © 2008 - 2025 - embertragma.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat