23. jelenet
Újra otthon
Éva
(Éva olvasgat, csengetnek, Éva kimegy ajtót nyitni.)
Éva: Szia, Ádám, hát te nem a munkahelyeden vagy?
(Bejönnek.)
24. jelenet
Éva, Ádám
Ádám: Nem mentem be dolgozni. Elment mindentől a kedvem.
Éva: Be se mentél.
Ádám: Nem.
Éva: Akkor ebben is Lucifer nyert.
Ádám: Éva, te még szeretsz engem?
Éva: Igen.
Ádám: De ha még kétszer kikapok?
Éva: Lucifer rossz, te jó vagy, Lucifert halálomig utálom.
Ádám: De a sok vereség azért mégiscsak elkeserít mindkettőnket.
Éva: Lucifer se boldog, ő rossz, soha nem lehet boldog. Mindig csak árt.
Ádám: Hogy győzzük le?
Éva: Ülj csendben öt percig, hátha az is győzelmet ér.
Ádám: Milyen jó, hogy nincs itt. Bár úgyis mindent tud, sokszor azt vélem.
(Csengetnek.) (Ádám kimegy ajtót nyitni, Lucifer jön meg.)
25. jelenet
Éva, Ádám, Lucifer
Lucifer: Mindent tudok, más buszra szállt Ádám, aztán be se ment dolgozni.
Ádám: Legyek rossz?
Éva: Ha rossz vagy, akkor is maradsz jó, az én férjem, minden megbocsáttatik, legyél rossz, nem maradhat itt Lucifer.
Lucifer: Azért ez mégse járja, én hiába fogadom meg egy sétámon, hogy öt percig senkire nem tüsszentek, akkor is én vagyok a rossz, Ádám gyilkolhat, de akkor is marad Ádám.
Ádám: Te szenvedsz miattam, mi szenvedünk miattad.
Lucifer: Mindjárt kidobok valamit az ablakon, annyira elmennék már innen.
Éva: Még úgyse voltál a rendőrök karmaiban, most majd odakerülsz.
Ádám: Lucifert börtönbe kell záratni.
Éva: (Luciferhez) Hogy csinálod, hogy még mindig szabadlábon vagy?
Lucifer: Azt ordítom a bűntetteim után, hogy az áldozat nagyobb bűnös, mint én.
Éva: S elhiszik?
Lucifer: Én örökéletű vagyok, tízezer éve élek, nekem mindent szabad.
Ádám: (Évához) Mit tegyek?
Éva: Menj el ismerkedni! Legyél rossz! Úgyse leszel rossz, megbeszéltük.
Ádám: (elgondolkozik) Mi legyen? Soha életben nem gondoltam másra, csak rád.
Éva: Se a felkelés, se a tejmelegítés, se a munka, most jöjjön a rosszaság!
Ádám: De engem szeretsz? Nem Lucifert?
Éva: (Ádámhoz) Téged.
Ádám: (beleegyezően) Jól van, megyek kalandozni, tízezer évente egyszer. Utoljára.
26. jelenet
Utcán
Szőke nő, Ádám, járókelők
(A szőke nő egy padon ül, Ádám jön, leül a szőke nő mellé, egy ideig csendben ülnek egymás mellett.)
Ádám: (a szőke nőhöz) Nem haragszik, ha megszólítom?
Szőke nő: (nem válaszol)
(Csönd.)
Ádám: Hölgyem, nagyon megtetszett, váltanék pár szót Önnel.
Szőke nő: (nem felel)
(Csönd.)
Ádám: Bemutatkozhatom?
Szőke nő: (ránéz Ádámra) Mutatkozzon!
Ádám: Ádám vagyok.
Szőke nő: Az, aki tízezer éve él?
Ádám: Igen, az vagyok.
Szőke nő: Nem szívesen beszélgetek Önnel.
Ádám: Csak nem vár valakit?
Szőke nő: Nem várok senkit. Egy kicsit gondolkodni szerettem volna.
Ádám: S min?
Szőke nő: Elbúcsúztam a napokban egy nagy szerelmemtől. Örökre. Azon gondolkoztam volna.
Ádám: Ki volt a hibás?
Szőke nő: Ő.
Ádám: Megcsalta?
Szőke nő: Kétszer is.
Ádám: S elmondta?
Szőke nő: El.
Ádám: Akkor nem is szerette Önt igazán, ha elmondta.
Szőke nő: Tudtam, hogy kell kihúzni belőle a titkait.
Ádám: S Ön szerette őt?
Szőke nő: Nagyon. Mindennél jobban.
Ádám: Ön hűséges is volt.
Szőke nő: Igen, akár a sírig.
Ádám: De most már nem.
Szőke nő: Most már persze, hogy nem.
Ádám: S találkozgatna valakivel? Nem a volt szerelmével persze.
Szőke nő: Nem is tudom. Nagyon szerettem.
Ádám: Meghívhatnám valami finomságra? Van kedve beülni egy vendéglőbe?
Szőke nő: (ránéz Ádámra) Nem is tudom.
Ádám: Jöjjön!
Szőke nő: Nem, nincs kedvem, nagy volt a csalódás, még mindig őrá gondolok mindig.
Ádám: Menjünk, jöjjön, beszélgetünk egy kicsit.
Szőke nő: Nem, ne haragudjon, nem megyek. (feláll) Viszontlátásra, nem együtt leszünk boldogok.
Ádám: Viszontlátásra!
(Ádám egyedül marad, rákönyököl a térdére és sóhajt egy nagyot.)
27. jelenet
Éva, Lucifer
Éva: Nem érzem, hogy Ádám megcsal engem.
Lucifer: Igen, nem csal.
Éva: De legalább telefonálna.
Lucifer: Talán válogat.
Éva: Még soha nem csalt meg.
Lucifer: De a szabadulási vágy tőle nagyon erős benne.
Éva: Bennem is, Lucifer, bennem is.
Lucifer: Milyen lesz az élet azután, hogy megcsalt téged?
Éva: Szeretem továbbra is.
(Csengetnek.)
Lucifer: Ez ő lesz.
(Éva kimegy ajtót nyitni, majd Ádámmal visszatér.)
28. jelenet
Éva, Ádám, Lucifer
Ádám: (Évának) Nem sikerült.
Éva: Jó maradtál.
Lucifer: Hogy esett?
(Csönd.)
Éva: (Ádámnak) Ne keseregj, Ádámnak születtél, az első embernek, az én férjemnek, nem sikerült ez se, Lucifer a nagy magányos, nem te. Hogy esett?
Ádám: Egy szőke hölggyel beszéltem, megcsalta a szerelme, elhagyták egymást, de nem lett szerelmes belém se.
Éva: S még több?
Ádám: Jöttem haza ezután.
Éva: Este kellett volna ismerkedni. Akkor az emberek könnyebben felejtik el a bánatjaikat, a társtalanságuk nyavalyáit.
Ádám: Lucifer, menj el sétálni, kérlek, menj el sétálni. Nem igaz, hogy nem szabadulunk meg tőled.
Lucifer: Tulajdonostárs vagyok, A Föld harmada az enyém, e lakás harmada az enyém.
Ádám: Majd megfoglak és leviszlek az utcára, annak is az egyharmada a tiéd.
Éva: Hagyjad, Ádám, ha leviszed, egyszer úgyis visszajön. S volt-e pillanat, amikor nélküle voltunk?
Ádám: Mit tegyünk?
Éva: Szeress engem, én vagyok a feleséged, ezzel győzzük le Lucifert!
Ádám: Nem is hiszem.
Lucifer: No, elmegyek, megnézek valahol egy filmet, majd mosolygok mindenkire, hogy az egyharmadnyi hatalmam ne csökkenjen le.
Éva: Majd biztos találkozol néhány barátoddal.
Lucifer: A két barátomtól ezennel pár órára elbúcsúzom, megyek a többi barátomhoz.
Ádám: Lucifer, milyen jó, hogy nincs belőled még három. A nagy magányos.
Lucifer: Akkor már nagyon nagy hatalmam volna. Négy Lucifer. Az egyetlen Lucifer most búcsúzik, de azt hiszem, együtt vacsorázunk majd. Sziasztok!
Ádám: Szia, Lucifer!
Éva: Szia Lucifer!
(Lucifer távozik.)
29. jelenet
Éva, Ádám
Éva: no, most legyőzzük Lucifert. Szeress, Ádám!
Ádám: Lemegyek, veszek neked egy szál virágot, nagyon szeretni akarlak, hogy te is szeress, s legyünk ketten a világon, ne hárman mindig.
(Ádám kimegy.) (Éva olvasgat.) (Kis sötétség.)
30. jelenet
Éva
(Éva olvas, csengetnek, Éva felkel, hogy ajtót nyisson, Ádám jön meg egy szál virággal.)
31. jelenet
Éva, Ádám
Éva: (kibontja a virágot) Ilyen szépet még nem is láttam.
Ádám: Boldog vagyok, hogy örülsz neki.
Éva: Visszagondolok a tízezer évre, melyet együtt éltünk. Minden gondolatom a tiéd volt.
Ádám: Jaj, Lucifer! Most is itt vagy. Bármit mondunk, te mindent jobban tudsz, s pár perc alatt bebizonyítod minden mondatomról, hogy annál nagyobb ostobaságot nem mondott soha senki.
Éva: Jaj, Lucifer!
Ádám: Hogy szeressük így egymást?
Éva: Én rád mosolygok, mosolyogj te is rám!
(Mosolyognak.)
Éva: Én megfogom a jobb kezedet, fogd meg te is az én jobb kezemet!
(Úgy tesznek.)
Ádám: Nincs is itt Lucifer.
Éva: Örök boldogtalanság.
Ádám: Örök. Simogasd meg a jobb kezemet, én is megsimogatom a te jobb kezedet. Vagy még jobb, először én simogatom meg a te jobb kezedet, utána simogasd meg a jobb kezemet!
Éva: Lucifer itt van. Lucifer varázsol. Porszemnek, a legjelentéktelenebb üvegcserépnek érzem magam. Hogy szeresselek?
Ádám: S én? Egyszer rettenthetetlen hős, de ahogy rád nézek, én is léggé válok, s elvegyülök a magasságban a többi léggel.
Éva: Nem kellett volna mégse a szőke nőnek udvarolnod.
Ádám: Nem?
Éva: Nem. A boldogság a szőke nő előtt két méterrel volt mindig előttünk, most már négy méterre van tőlünk a boldogság. Nem bírok rád mosolyogni. Soha nem tudtam, de most igazán nem tudok.
Ádám: Nem mondj ilyeneket, mindig is szerettük egymást.
Éva: Úgy véled?
Ádám: Igen, és most is szeretnünk kell egymást.
Éva: Olyan jó vagy.
Ádám: Hadd pusziljalak meg!
Éva: Puszilj, úgyse változik semmi. Közénk állt egy nagy, fekete szekrény. Lucifer a szőke nővel zserbót eszeget valahol a VI. kerületben.
(Ádám megpuszilja Évát.)
Éva: Kit szeressek? Magamat? Téged szeretnélek, de minden pillanatban más vagy, s én is minden pillanatban másra gondolok.
Ádám: Tízezer év alatt mit felépíthettem volna, ha csak arra ügyelek. De sok a gondolat, s más építi a házakat.
Éva: Lucifer, Lucifer építi a házakat, csak mondja, hogy a világ egyharmada az övé, övé az egész, mi meg egymással se értünk szót.
Ádám: Nem is ő van egyedül. Vajon hány barátja van?
Éva: A szőke nőt ő varázsolta oda eléd. Mi nem tudunk varázsolni. Mihez értünk mi?
Ádám: Hógolyóval kell megdobálni Lucifert, le kell hűteni a forró gonoszságát.
Éva: Barátokat kell gyűjtenünk.
Ádám: Mosolyogjunk egymásra, győzzük le Lucifert! Lemegyünk az utcára, felveszünk egy-egy követ, az én kövemet neked ajándékozom, te a te kövedet nekem adod.
Éva: Gyerek vagy, Ádám, nem felnőtt. Lucifer mindig bebizonyítja, hogy ő nyer.
Ádám: Nem szeretsz?
Éva: Szőke nő.
Ádám: Nem szeretsz?
Éva: Lucifer.
Ádám: De Éva, ezt nem mondhatod.
Éva: Soha nem növünk fel.
Ádám: Dolgozunk, Éva. Lucifer meg csak ődöng a városban.
Éva: De ő mondja ki a felnőttek mondatait. Mi meg játszunk a labdáinkkal meg a villanyvonatainkkal.
Ádám: Én nem tudom elhinni, hogy a végén be kell ismerni, minden hiába, Lucifer az úr.
Éva: Eddig ő.
Ádám: Nem is tetszett nekem a szőke nő.
Éva: De udvaroltál neki.
Ádám: Te mondtad.
Éva: Akkor ketten rontottuk el, nem is fontos, ki hibázott, elrontottuk. Majd talán egyszer te leszel a legszebb hangú teremtmény a világon.
Ádám: Most ki az?
Éva: Mit tudom én. Új tervet kell szőni, ez nem sikerült.
Ádám: S ha a szőke nő Lucifer teremtménye, kitalálása volt?
Éva: Vesztettünk, Ádám, vesztettünk. Megszületésünkkor azt kellett volna mondani, szeretlek, szeretlek, akkor nem lett volna tízezer év a pokolban, nem lett volna semmi, Lucifer egy másik bolygón éldegélne.
Ádám: Mit tegyünk?
Éva: Meglepjük Lucifert, hogy ne tudjon varázsolni, ne bírjon kártékonykodni.
Ádám: Pedig ez lett volna a legkönnyebb. Csak szeretned kellett volna engem.
Éva: Előbb le kell győzni Lucifert, utána szeretlek. Azzal nem győzhetjük le, hogy szeretlek, előbb le kell győzni őt valami mással.
Ádám: Elmegyek bevásárolni.
Éva: Az lesz a győzelmed?
Ádám: Az.
Éva: Fel kellene hívni Lucifert.
Ádám: Hogy jöjjön haza?
Éva: Igen. El kell neki mondani, hogy bevásárlással akarjuk legyőzni.
Ádám: Jó, felhívom. Bár úgyis mindent tud, teljesen felesleges.
(Ádám telefont vesz elő, beüti Lucifer számát.)
Ádám: Szia, Lucifer! Beszéltem Évával, megegyeztünk, hogy győzlek le, gyere haza, elmondom.
Lucifer: (hangja) Jó, mindjárt hazaérek, épp rátok gondoltam. Nem is kellett volna hívnotok, mindent tudok, s egyben semmit.
Ádám: Szia.
Lucifer: (hangja) Szia. Ki él örökké majd, de jó volna tudni.
(Ádám leteszi a telefont.)
Ádám: Hogy fog örülni, amikor megtudja, nem szerettél engem eléggé.
Éva: Már tudja.
Ádám: Igaz is. Addig kellene próbálni a szeretésedet, amíg nem győzünk.
Éva: Elmondtam már, előbb Lucifert legyőzöd, utána szeretlek.
Ádám: Bevásárlás.
Éva: A szeretet után ez nehéz lesz.
Ádám: Főleg úgy, hogy előtte ott volt a szőke nő.
Éva: Ne nézz semmit, ne köszönj senkinek, csak vásárolj gyorsan, egy-kettő, hogy Lucifer ne bírjon lélegzetet se venni.
Ádám: Nem békülünk ki Luciferrel? Én nem akarok harcolni.
Éva: Ha nem győzöl, soha nem foglak szeretni igazán.
Ádám: Az is győzelem, ha jó útra térítjük a gonoszt.
Éva: Lucifer az ellenségünk. Megvárjuk, s utána el kell menned bevásárolni.
(Csengetés. Ádám kimegy.) (Lucifer jön.)