7. jelenet

 

Éva, Lucifer

 

            Éva: Legyőzünk?

            Lucifer: Nem tudom.

            Éva: Dehogynem tudod.

            Lucifer: Te is tudod.

            Éva: (magába zuhan) Nem.

            Lucifer: Szerintem se.

            Éva: Meddig fogsz még velünk élni?

            Lucifer: Néha ti kínlódtok, néha én.

            Éva: Te mindig nevetsz. Meddig még? Szeretnénk boldogok lenni.

            Lucifer: Majd ha én legyőzöm saját magamat.

 

(Ádám megjön.)

 

8. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Ádám: Elfogyott a szappan.

            Éva: (Megfeledkezik magáról, s felnevet.)

            Ádám: (szomorúan) Éva.

            Éva: Ne haragudj, Ádám. De hogy nem keltünk fel időben, most meg még ez is, nem bírom. Lucifer leszek én is.

            Ádám: Én is.

            Lucifer: S én?

            Éva: Te maradj csendben!

            Lucifer: A győztes hallgasson?

            Ádám: A győztes utazzon el Norvégiába! Legyőzlek akkor is.

            Lucifer: (nevet)

            Éva: (Ádámhoz)Most már ne is menj dolgozni!

            Ádám: Majd telefonálok, hogy az ördög akadályoz.

            Éva: Mindig az ördögre hivatkozol.

            Ádám: De tudják, hogy itt van velünk Lucifer és nem menekülhetek tőle.

            Éva: Jó, telefonálj nekik, én pedig lemegyek a boltba, veszek szappant.

 

9. jelenet

 

Éva, Ádám felöltözve, otthoni ruhában

 

            Éva: Végre nincs itt Lucifer.

            Ádám: Mikor jön vissza?

            Éva: Csavarog a városban.

            Ádám: Csak már lenne szerelmes!

            Éva: Negyedóra és itt lesz, nincs nyugtunk.

            Ádám: Nem kell neki megmondani, mivel akarjuk legyőzni, akkor talán sikerül nyernünk.

            Éva: Mit találjunk ki?

            Ádám: Nem tudom, de ma már tévézünk.

            Éva: S holnap?

            Ádám: Holnap reggel megmosakszom, s legyőzöm Lucifert.

            Éva: De azt fogja mondani, hogy a mosakodást nem ismeri el győzelemnek, mert abban már egyszer vereséget szenvedtél.

            Ádám: Jaj, Lucifer!

            Éva: S attól félek, ha eltitkoljuk előtte a próbát, azt se ismeri el győzelemnek, ha sikerül.

            Ádám: Ebben is igazad van.

            Éva: Mi legyen?

            Ádám: Ma semmi, reggel pedig megmelegítem a tejet a gáztűzhelyen.  S azzal legyőzzük a gazt.

            Éva: Eredjen a pokolba!

            Ádám: S maradjon is ott!

            Éva: Nem igaz, hogy a tejet nem bírod holnap megmelegíteni. Csak nem üldöz a sors.

            Ádám: Nem békülünk ki Luciferrel?

            Éva: Nevet rajtunk.

            Ádám: Kibékülünk és elküldjük.

            Éva: Miért menne el? Tízezer éve velünk van, ezt mondja majd.

            Ádám: A gáztűzhely is rossz lesz.

            Éva: S ha csendben megszöknénk Lucifertől?

            Ádám: Mindent lát, mindent tud, hall minket, tudja a jövőt. Csak a tejmelegítésben bízhatunk.

           

(Lucifer megérkezik.)

 

10. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Lucifer: (belép) Sziasztok, drága barátaim! Gondolkodtok, gondolkodtok?

            Éva: Szia, Lucifer! Milyen volt a séta? Hogy esett?

            Lucifer: Szerencsére legyőztelek benneteket kétszer is, így mindenki szeretett engem az utcán.

            Ádám: Holnap reggel tejet melegítek a gáztűzhelyen, ezzel győzlek le.

            Lucifer: Akkor holnap ti fogtok boldogan sétálni a városban.

            Éva: Úgy lesz.

            Lucifer: De ma még rabok vagytok.

            Ádám: Miért nem találtuk ki előbb, hogy le kell győzni Lucifert? Tízezer évig tűrtünk és szenvedtünk.

            Lucifer: S ha holnap is én győzök?

            Éva: Ketten vagyunk, Lucifer, s mindamellett nagyunk utálunk. Feltesszük az életünket a legyőzésedre. Nélküled akarunk élni.

            Lucifer: Nem szerettethetem meg magam?

            Ádám: Tízezer év.

            Lucifer: Eddig mindig versenyeztünk, ha békét kötnénk, az egész világ ujjongana.

            Éva: Nem bízunk benned, Lucifer.

            Ádám: Nem.

            Lucifer: Kibékülünk egy napra, aztán kettőre, háromra. Aztán egy évre, aztán örökre.

            Éva: Holnap tejet melegít Ádám.

            Lucifer: Én vagyok a rossz és ti vagytok a jók?

            Éva: Te vagy a rossz, Lucifer. S ha utálunk téged, mi vagyunk a jók.

            Lucifer: Újra megyek sétálni. Elkeserítőek vagytok. Együtt kell élnünk.

            Ádám: Menj sétálni!

            Lucifer: Csak szórjátok akkor is a szitkokat rám!

            Ádám: Mert te vagy a rossz, a bűnös. Ketten vagyunk Évával, szeretjük egymást. Miért nincs feleséged?

            Lucifer: Én varázsló vagyok, nekem nem kell feleség. Jaj, jön egy nap, s elmúlik rólam az átok.

            Éva: Magad vagy egy fekete, mozdíthatatlan átok. Ördögök ördöge.

           

(Elsötétül a színpad pár másodpercre.)

 

11. jelenet

 

Éva, Ádám, mindketten pizsamában, Lucifer

 

            Ádám: Elérkezett az est. A te napszakod, Lucifer.

            Lucifer: Én a delet szeretem a legjobban.

            Éva: Hogy kártékonykodhass. Hogy elrontsd az emberek ebédjét.

            Lucifer: Én győztem, ti vesztettetek, mégis én vagyok a legrosszabb, ti pedig a szerelem angyalai. A pokolba foglak titeket vonzani.

            Ádám: Egyedül maradsz, Lucifer, talán meg is halsz, mi meg millió évekig nézzük egymást szerelmesen Évával.

            Lucifer: Alszunk?

            Éva: Hozzatok be egy ágyat Lucifernek, Ádám, ne a fotelben aludjon! Mégiscsak tízezer éve ismerjük egymást.

           

(Ádám felkel, Luciferrel a szomszéd szobából egy ágyat hozna át.)

 

            Lucifer: Milyen jók vagytok!

            Ádám: Legyél te is jó!

            Lucifer: Átöltözöm én is pizsamába, aludjunk, aztán majd kiderül, mit írt a sors nekünk, ki lesz jó, ki lesz rossz.

           

(Lucifer kimegy.)

 

12. jelenet

 

Éva, Ádám

 

            Ádám: Azért jó, hogy ő is ágyban alszik majd.

            Éva: Persze. De örülnék, ha holnap elköltözne.

            Ádám: Biztos keres majd magának valakiket. Tízezer évre vagy még tovább.

            Éva: Csak győzzünk!

 

(Lucifer jön.)

 

13. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Lucifer: (pizsamában) Rendesek vagytok, köszönöm az ágyat.

            Éva: Csak lennél jó végre, itt maradhatnál örökre.

            Ádám: Miért nem dolgozol?

            Lucifer: Van valaki, aki elvégzi helyettem a teendőket.

            Ádám: Remélem, nem én vagyok az.

            Lucifer: Nem, nem, nem ismeritek. Mexikóban él.

            Ádám: Alszunk?

            Éva: Alszunk.

           

(Lucifer lekapcsolja a villanyt, félhomály, alusznak.)

 

(Nemsokára világos, csörög az óra, mindhárman felébrednek.)

 

            Ádám: (megnézi az órát) Fél hét.

 

(Éva és Ádám összenéznek egy pillanatra.)

           

            Lucifer: Fél hét. Ki megy először a fürdőszobába?

            Éva: Majd én megyek. Ha nincs szappan, sikítani fogok.

           

(Éva kimegy.)

 

14. jelenet

 

Ádám, Lucifer

 

            Ádám: Mit szólsz a mai reggelhez, Lucifer?

            Lucifer: Ágyban aludtam.

            Ádám: Nekem is jobb a kedvem, mint tegnap ilyenkor.

            Lucifer: Neked még van egy Évád is.

            Ádám: Van bizony, soha nem eresztem el.

            Lucifer: Ő is nagyon szeret téged.

            Ádám: Tízezer év.

            Lucifer: Milyen érdekes a világ, itt vagyunk hárman, mindenki ismer minket, hozzánk igazodik jó és rossz, mi meg úgy beszélgetünk egymással, mintha semmi különleges nem volna bennünk. Pedig ti vagytok az első emberpár, én meg az első gonosz.

            Ádám: Mi a több, jó vagy gonosz?

            Lucifer: Te is tudsz mindent, én is tudok mindent, minek kérdéseket feltenni a másiknak?

            Ádám: Sokszor három gondolat jut eszembe egyszerre, melyekkel jobbá tehetem a világot, máskor meg napokig egy sem. Neked hány rontó eszme született az agyadban, mióta Éva kiment a fürdőszobába, most nemrég?

            Lucifer: Hatszáz és hétszáz és nyolcszáz, ti emberek vagytok, gyarlók, de ne felejtsd el, én a rideg bűn vagyok, minden pillanatban a pusztítás az én vezérem.

            Ádám: Minket miért nem ölsz meg?

            Lucifer: Ki tudja, talán ti is örökké éltek, talán az Isten rendeli így. Egyszer azt hiszem, mindenki örökké él, egyszer azt hiszem, mindenki halandó.

 

(Éva bejön.)

 

15. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Éva: Soha nem ülünk szótlanul.

            Ádám: Nem, vajon örökérvényű mondatokat is mondunk?

            Lucifer: Ádám, ti vagytok az elsők, én meg a legutolsó, hozzánk fogható nincs több, még a kenyeret is úgy szeljük meg, hogy azt mindenki utánozná, a kimondott betűink örökérvényűek, a mondataink főképp.

            Ádám: Megyek mosakodni.

           

(Ádám kimegy.)

 

16. jelenet

 

Éva, Lucifer

 

            Éva: Az okosságunk mellett milyen ostobák is vagyunk!

            Lucifer: Mint a többi ember.

            Éva: Lesz szappanja Ádámnak?

            Lucifer: Nem jött vissza, úgy tűnik, megmosakszik.

            Éva: Kinek a legkönnyebb hármunk közül?

            Lucifer: Szerintem nekem. Amíg ti cselekedtek egy jót, addig én tíz rosszat.

            Éva: Mi is lehetnénk rosszak.

            Lucifer: Ezt a Nagy Agy így rendelte.

            Éva: Miért?

            Lucifer: Talán, hogy mindenki elgondolkozzon a saját sorsán az emberek között, aki egyedül van, törekedjen valakit kapni, maga mellé, az egy az rossz, a kettő a jó.

            Éva: Hamarosan tejet forral Ádám.

            Lucifer: Ha hideg lesz a végén a tej, ha meleg, mindhárman iszunk belőle.

            Éva: De a meleg tej nem fog mindhármunknak ízleni.

            Lucifer: Emelt fővel viselem, ha nyertek, s aztán elűztök magatok mellől.

            Éva: Ha hideg lesz a tej, akkor se marasztalunk.

            Lucifer: Nekem már szinte mindegy is. Jó volna emberek közé menni, gonoszkodni.

 

(Ádám belép.)

 

17. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Lucifer: Akkor megyek én is mosakodni. Nagy a család.

 

(Lucifer kimegy.)

 

18. jelenet

 

Éva, Ádám

 

            Éva: Tej?

            Ádám: Mi lesz?

            Éva: Felforralod, utána pedig elűzzük a megszégyenült Lucifert.

            Ádám: Menjek most?

            Éva: Nem is tudom. Talán várjuk meg, amíg visszajön az ördög a mosakodásból.

            Ádám: S ha nem forralom fel? Ha nem sikerül? Látnunk kell a boldogságát, mi meg megint szembesülünk a legyőzhetetlenségével.

            Éva: Forrald fel, Ádám, most menj ki mégis, nagyon kíváncsi vagyok.

 

(Ádám kimegy.)

 

19. jelenet

 

Éva

 

(Éva sétálgat, könyvet vesz a kezébe, belelapozik, leül, olvasgat.)

 

(Ádám bejön.)

 

20. jelenet

 

Éva, Ádám

 

            Ádám: Nincs gáz.

            Éva: Nem igaz.

            Ádám: Nincs gáz, megnézheted.

 

(Lucifer jön.)

 

21. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Lucifer: Ni, a tejmelegítés ideje közeleg.

            Éva: Nincs gáz.

            Lucifer: Akkor?

 

(Csend.)

 

            Lucifer: Akkor nyertem?

            Ádám: Nyertél, Lucifer.

            Éva: Még ez se sikerült. Biztos az egész házban nincs gáz.

            Ádám: Talán a munka.

            Éva: Indulj el, szerelmem, még odaérsz. Aztán majd beszélünk.

            Ádám: Azért bekapok valamit.

 

22. jelenet

 

Utca, járókelők

 

Ádám

 

            Ádám: (felhívja Évát) Szia Éva, én vagyok, megint legyőzött engem Lucifer, rossz buszra szálltam, elkések, most már biztos, a munkából, hazamenjek, mit csináljak?

            Éva: (csak a hangja) Hogyhogy rossz buszra szálltál? Öt éve jársz örökké azon, nem igaz, hogy ezt is Lucifer csinálta.

            Ádám: Pedig ő, nagyon mérges vagyok.

            Éva: Nem baj, Ádám, addig tűzzük ki magunk elé a célokat, amíg nem nyerünk. Lucifer egyedül van, gonosz, Isten jó, Isten nekünk szurkol.

            Ádám: Kételkedem.

            Éva: S most mit teszel?

            Ádám: Nem tudom, mondjam meg a munkahelyemen, hogy rossz buszra szálltam?

            Éva: Mondd meg, megértőek a munkahelyeden.

            Ádám: Nem kellett volna belevágni abba, hogy legyőzzük Lucifert. Éltünk volna egymás mellett vele, mint eddig tízezer évig, miért nem volt jó az nekünk? Legalább nem szembesültünk volna avval, hogy nem érdemes betartani a szabályokat.

            Éva: Messze van még a munkahelyed?

            Ádám: Itt állok a kapuban.    

            Éva: Menj fel, dolgozz dicséretesen, legyenek elégedettel veled ma, ez az, ezzel végre legyőzöd Lucifert.

            Ádám: Lucifer otthon van?

            Éva: Áá, egyedül vagyok, Lucifer a városban csavarog, kártékonykodik, szítja az utálatot az emberek között.

            Ádám: S hízik a hasa, mert valahonnan biztosan értesült róla, hogy rossz buszra szálltam.

            Éva: Sajnos biztos tudja már. Nem baj, Ádám, menj be dolgozni, s gondolj rám közben, akkor holnap talán kitehetjük Lucifer szűrét az otthonunkból.

            Ádám: Rendben, Éva, búcsúzom.

            Éva: Szia, Ádám, szeretlek.

            Ádám: Én is nagyon szeretlek.

 

(Ádám kikapcsolja a telefonját, el is teszi azt, elindul a munkahelye felé, de ahogy a kapuhoz ér, legyint egyet, visszafordul, nem megy dolgozni.)

 

 

Oldal: 2. rész
Zságot András: Az ember tragédiája, ma - © 2008 - 2025 - embertragma.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat