Zságot András

 

Az ember tragédiája, ma

 

Színdarab egy felvonásban

 

Szereplők:

                                                           Éva

                                                           Ádám

                                                           Lucifer

                                                           Szőke nő

                                                           Járókelők

 

1.jelenet

 

Helyszín: egy lakás nagyszobája, napjainkban

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

Éva: Milyen sokára lesz még szilveszter.

Ádám: Hogy jut ez eszedbe, Éva?

Éva: Úgy mulatnék.

Lucifer: Minden vasárnap mulathatsz. Sőt, szombatonként is. S mikor lesz a születésnapod?

Éva: Két hónapja volt.

Lucifer: S Ádámé?

Ádám: Az enyém másfél hónapja volt.

Lucifer: Én kétnaponként születtem. Ha akarjátok, ezt ünnepelhetjük.

Éva: Áá, te mégiscsak Lucifer vagy. Ördög.

Lucifer: De azért szóba álltok velem.

Ádám: Olyan kevés a barátunk, veled jól megértjük egymást, de félünk is tőled.

Éva: Félünk tőled.

Lucifer: Ne féljetek, tudjátok, hogy mindig felvidítlak beneteket.

Ádám: Évát már hetek óta jobb kedvre deríthetnéd, annyit panaszkodik, hogy állandóan csak lidérces gondolatok nyugtalanítják.

Lucifer: Engem se szeret senki.

Ádám: Engem se.

Éva: Engem se.

Lucifer: De ti szeretitek egymást.

Éva: S az a sok vita?

Lucifer: S örökké éltek, mindent kijavíthattok.

Ádám: Te az ördög vagy, Lucifer?

Lucifer: Igen.

Ádám: Hogyhogy mégis azon fáradozol, hogy jobb legyen a kedvünk?

Lucifer: Az Istent is irányítja az erdő meg a mező, én lennék egyedül szabad? Én is szolgaságban nyögök.

Éva: Te jó vagy, Lucifer?

Lucifer: Majd ha kimegyek ebből a szobából, megbeszélhetitek.

Ádám: Lucifer, a jó a legrosszabb? S a jéghideg úr a legjobb?

Lucifer: Meglehet.

Éva: Mit tegyünk?

Lucifer: Szeressétek egymást és engem és az Istent!

Ádám: Ne hallgass rá!

Éva: De olyan szépeket mond.

Ádám: Minden szava méreg. Mézezett méreg.

Lucifer: Jaj, drágáim. Nem szeretitek egymást?

Éva: Ha itt vagy, senkit nem szeretek. Csak rád figyelek.

Ádám: Nézz rám, Éva!

Éva: (ránéz Ádámra) Űzzük el a gonoszt!

Lucifer: Nekem jelen kell lennem.

Ádám: (Évához) Úgy is rád figyelek.

Lucifer: Ezt akarom.

Ádám: (Luciferhez) Maradj csendben! Maradj nyugton!

Éva: (Luciferhez) Maradj nyugton!

Lucifer: S ki mondja meg, mit tegyetek?

Éva: Éva Ádámnak, Ádám Évának.

Lucifer: (Évához) Tízezer éve várod már, hogy füstté váljak, s tízezer éve néztek rám mindketten, mert soha nem tudjátok, merre kell menni.

Ádám: Menj egy emelettel lejjebb! Menj el, Lucifer, szeretném Évának mondani, hogy felmegyünk a mennyországba, de úgy, hogy azt rajta kívül ne hallja senki.

            Lucifer: Beszélgessetek, mintha meghaltam volna!

            Éva: (Luciferhez) Bárcsak soha ne ismertünk volna téged!

            Lucifer: Én vigyáztam, hogy tízezer évig hűségesek legyetek egymáshoz.

            Ádám: Nem igaz.

            Lucifer: Dehogynem. Tízezer év alatt mások halálosan megutálják egymást, még húsz év alatt is, ti még mindig beszéltek egymáshoz, keresitek egymást.

            Ádám: (gúnyosan) Köszönjük neked, Lucifer.

            Lucifer: Köszönheted is, csodálkozz!

            Ádám: Boldogtalan vagyok.

            Lucifer: Én is boldogtalan. Nélkülem még boldogtalanabbak lennétek. Ahogy én is boldogtalan vagyok, s nélkületek én is elpusztulnék valósággal, sokkal, de sokkal szomorkásabban telnének a napjaim.

            Éva: Tényleg tízezer éve ismerjük egymást?

            Lucifer: Számolj utána!

            Éva: Találjunk ki valamit!

            Lucifer: Találj!

            Éva: Győzzük le a szenvedést! Győzzük le az embertársak és a szellemek ellenkezését, mutassuk meg, hogy mi nagy titkok tudói vagyunk!

            Ádám: Tízezer év alatt mennyit tanultunk!

            Lucifer: Egyszer már nem sikerült. Egyszer már belevágtatok, s kudarc jött kudarc után.

            Éva: Az régen volt. Ádámnak most segíteni fogok mindenben. Jó feleség leszek.

            Ádám: Te mindig is az vagy.

            Lucifer: Nem csaltátok meg egymást egyszer sem tízezer év alatt.

            Éva: Mások?

            Lucifer: Mások csaltak, haltak.

            Éva: Mi nem csaljuk meg egymást, Ádám?

            Lucifer: Nem bírjátok.

            Ádám: De örülni se tudunk.

            Lucifer: Néha azért örülhettek, csak a ti örömeitek inkább bánat, hisz a vége mindig kiábrándulás, jobb a rabszolgának, ő örökké szenvedi a korbácscsapásokat, de legalább nem kell neki az örömből a keservbe átköltözni.

            Éva: Legyőzünk, Lucifer!

            Lucifer: A világ nagy, az egész világot kell legyőznötök, ha az én igazságomat meg akarjátok dönteni. Az én igazságom Isten igazsága.

            Éva: Hazudsz.

            Lucifer: soha nem hazudtam nektek.

            Ádám: (Évához) Döntsük meg a hatalmukat, legyünk boldogok, még a végén talán hűtlenek is leszünk egymáshoz.

            Éva: Ha az kell, hogy ne uralkodjanak rajtunk.

            Ádám: Én nagyon szeretlek, Éva.

            Éva: Tekintsünk nélkülük a világba!

            Ádám: Hányan vannak ők?

            Éva: Akik nem hagynak minket bereppenni az örök boldogságba?

            Ádám: Igen, ők.

            Éva: Talán tízen.

            Lucifer: Ötvenmilliónál is többen vagyunk.

            Ádám: Mindjárt hozzávágok valamit.

            Lucifer: Százmilliónál többen vagyunk.

            Éva: (már-már sír) Ádám, mutassuk meg nekik, győzzük le őket!

            Ádám: Győzzük le őket!

Lucifer: Győzzetek le minket!

 

(Pár másodpercnyi sötét.)

 

2. jelenet

 

Este

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

Ádám: Megmutatom Lucifernek!

Éva: Mutasd is!

Ádám: Megmutatom ám.

Éva: Jaj, de jó, végre tisztelni foglak, mint a Mindenhatót.

Ádám: Jobban. Az egész világ csodájára jár majd.

Éva: Imádlak, Ádám.

Lucifer: Ádám, reszketek.

Ádám: És gúnyolsz. De majd én is gúnyollak.

Lucifer: Kifutok a világból akkor.

Éva: De utálunk, Lucifer.

Lucifer: Mindenki utál mindenkit. XXI. század. Hazudunk, utálunk.

Ádám: S majd a XXV. században vágyakozva tekintünk a XXI. század lovagjaira.

            Lucifer: Hogy gőzöl le, Ádám?

            Ádám: Megtekerem az orrodat.

            Lucifer: Nincs testem, Ádám.

            Éva: (Ádámhoz) Kérlek, gyújtsd fel ezt az ördögöt. Mindennél rosszabb.

            Lucifer: Vízből vagyok. Eloltok minden tüzet, a jó tüzet is, a rossz tüzet is.

            Éva: (Ádámhoz) Meneküljünk el, Ádám, nem tudjuk legyőzni Lucifert.

            Ádám: Legyőzzük.

            Lucifer: Elmondjátok, hogyan?

            Ádám: Megkötözünk.

            Lucifer: Tűz vagyok, szétégetem a köteleiteket.

            Ádám: Acéllal kötözünk az acélágyhoz.

            Lucifer: Nagy a vágyad, Ádám.

            Éva: (Ádámhoz) Meneküljünk ki a pusztába, Ádám, tízezer éve él mellettünk.

            Ádám: Acéllal kötözöm az acélágyhoz.

            Lucifer: Nagy az elhatározásod, felhevítem magam kétezer fokra, s nem lesz se acélsodrony, se acélágy.

            Éva: Ádám, ő az apád, Lucifer az apád, s nevet rajtad.

            Lucifer: Hahaha.

            Éva: Látod?

            Ádám: Túljárunk az eszén. Ha kell, este, ha kell, reggel, ha kell, mindig cselt vetek, s egyszer beleesik.

            Lucifer: De megmondod, mi lesz a csel?

            Ádám: Megmondom. Nemsokára lefekszem aludni Évával, s reggel fél hétkor felébredek. S én leszek a győztes ezzel, te pedig elutazhatsz Afrikába vagy Ausztráliába.

            Lucifer: Felébredsz reggel fél hétkor, s nyersz, én pedig szégyenkezhetek?

            Ádám: Úgy, úgy.

            Lucifer: (kérdőn néz Évára.)

            Éva: (Luciferhez) Így győz le téged.

            Lucifer: Aludjatok, én is alszom, álmodjunk, meglátjuk, felébredsz-e fél hétkor.

            Ádám: Ha felébredek, a világ az enyém.

            Éva: (lelkesedik) Bármit fejedbe veszel, a világ a tiéd lesz.

 

(Ádám és Éva átöleli egymást.)

 

            Lucifer: Milyen régen ölelkeztetek. Nagyon utálhattok engem, ha ennyire imádjátok egymást.

            Ádám: Végre egy kis rés lenne a felhők között.

            Lucifer: A teremtés selejtjei vagytok, én pedig a teremtés oroszlánja. De aludjatok, hátha felébred Ádám fél hétkor.

 

(Éva ágyaz, Ádám kimegy átöltözni pizsamába.)

 

3. jelenet

 

Éva, Lucifer

 

            Lucifer: Tízezer évvel ezelőtt még imádtad Ádámot, elhiszem, de most?

            Éva: Megverlek, ha ilyeneket mondasz.

            Lucifer: Keress királyt, keress császárt magadnak!

            Éva: Ádám az. Ádám lesz az.

            Lucifer: (kacag)

            Éva: Nem félsz, hogy elmondom Ádámnak, miket beszélsz nekem?

            Lucifer: Most én vagyok az úr, ti rabok vagytok.

            Éva: Még jó, hogy nem azt mondod, rabszolgák vagyunk.

            Lucifer: Rabszolgák vagytok.

            Éva: (hátat fordít Lucifernek.)

 

(Ádám belép pizsamában.)

 

4. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Ádám: Beszélgettek?

 

(Éva közben végzett az ágyazással.)

 

            Lucifer: (mosolyogva) Igen.

            Ádám: Vitatkoztatok?

Éva: Ádám, Lucifertől el kell menekülni. Mindenki ismeri a romlottságát.

            Ádám: Úgy győzzük le, hogy holnap reggel fél hétkor felébredek. Soha többet nem fog kinevetni minket.

            Éva: Én is átöltözöm.

 

(Éva kimegy.)

 

5. jelenet

 

Ádám, Lucifer

 

            Ádám: Te mindig felbosszantod Évát.

            Lucifer: S téged?

            Ádám: Hallak, s a következő pillanatban elfelejtem, mit mondtál.

            Lucifer: Utánam jöttök, ha elmegyek az Északi-sarkra.

            Ádám: Te is utánunk jössz, ha mi megyünk oda.

            Lucifer: De ti sírtok, ha rám néztek, én pedig kacagok rajtatok.

            Ádám: Egyszer legyőzünk, s akkor örökre boldogok leszünk.

            Lucifer: A segédeimmel túljárok az eszeteken.

 

(Éva bejön.)

 

6. jelenet

 

Éva, Ádám, Lucifer

 

            Éva: (Ádámhoz) Most meg ti beszélgettek?

            Ádám: Nem ülhetünk némán.

            Éva: Nem is azt kérem, üljetek némán, azt kérem, álljatok némán.

            Ádám: Te is beszélgettél Luciferrel, míg én távol voltam.

            Éva: Százszor bánom minden neki mondott szavamat, ezerszer átkozom minden Luciferre gondolásomat.

            Lucifer: Majd reggel legyőzhettek.

            Ádám: Fél hétkor kell felébredni, s az ördög a szolgánk lesz.

            Éva: Gyere aludni, Ádám!

 

(Éva és Ádám lefekszenek az ágyba, Lucifer elhelyezkedik a fotelben, Ádám beállítja az órát.)

 

            Éva: Ki kapcsolja le a villanyt?

 

(Ádám felkel, lekapcsolja a villanyt, csönd.)

 

(Félhomály.)

 

(Alvás, majd Ádám felébred, felül az ágyban, megnézi, mennyi az idő. Éva is felébred, ő is felül az ágyban.)

 

            Éva: Felébredtél?

            Ádám: Igen.

            Éva: Mennyi az idő?

            Ádám: Fél kettő.

            Éva: Még van öt óránk.

            Ádám: Félek, hogy Lucifer fog nyerni, nem ébredek fel fél hatkor.

            Éva: Csak csendben, nehogy felébreszd őt, mert akkor egy órán át be nem áll a szája.

            Ádám: Alszunk?

            Éva: Aludjunk Ádám, hátha felébredsz fél hétkor. Csörögni fog az óra.

 

(Visszafekszenek.)

 

(Alusznak, de kis idő múlva újra felébrednek, előbb Ádám, majd Éva is. Mindketten felülnek.)

 

            Éva: Megint felébredtünk.

            Ádám: Lucifer is felébred néha?

            Éva: Ő soha.

            Ádám: Alszunk?

            Éva: Mennyi az idő?

            Ádám: (megnézi az órát) Öt óra.

            Éva: Jó, aludjunk. Nagyon félek, hogy nem fogsz felébredni fél hétkor.

            Ádám: Győzök, Éva, bízz bennem!

 

(Lefekszenek, alusznak.)

 

(Kivilágosodik.)

 

(Ébreszt az óra, Ádám nem ébred fel, Éva se, csak Lucifer a fotelben.)

 

Lucifer:            Itt van a fél hét,

                                    Lucifer, hogy győzzél.

 

(Lucifer sétálgat a szobában.)

 

            Lucifer: Mikor ébresszem fel a veszteseket? Nem kell sokáig várni, fél hét után egy perccel már én leszek a győztes.

 

(Közben az óra csörög.)

 

(Lucifer járkál, odamegy az alvókhoz, egész közel hozzájuk, nézi őket.)

 

(Lucifer lekapcsolja a csörgő órát.)

 

(Kis idő múlva.)

 

 

 

            Lucifer: (tapsol) Ébredjetek Éva és Ádám!

 

(Éva és Ádám ébredeznek.)

 

            Lucifer: Elmúlt fél hét.

           

(Éva és Ádám egymásra néznek.)

 

            Lucifer: Nyertem.

            Ádám: Nyertél.

            Éva: Nem nyert, Ádám, nem igaz, hogy elmúlt fél hét.

            Lucifer: Nézzetek meg bármilyen városi órát!

 

(Éva megnézi a saját órájukat.)

 

            Éva: Fél hét múlt három perccel.

 

(Ádám magába roskad.)

 

            Éva: Mégis vesztettünk.

            Ádám: Nem baj, Éva, megmosakszom, s ezzel győzöm le Lucifert.

            Lucifer: Mosakodással.

            Éva: (kijőve a sodrából) Avval, avval.

            Lucifer: Csak siess Ádám, nehogy elkéss a munkából!

            Ádám: (átöleli Évát) Úgy imádlak, Éva.

            Éva: Én is imádlak, Ádám. S mindketten utáljuk Lucifert.

            Lucifer: Mosdás?

            Ádám: S ha Lucifer elvarázsolta a fürdőszobát, és a helyén egy hatalmas orrszarvú éktelenkedik?

            Éva: Ki kell menni. Azzal is legyőzöd az ördögöt, ha nem félsz a felmerülő mesterkedéseitől.

            Ádám: S ha nincs víz?

            Éva: (elgondolkozik) S ha úszik az egész fürdőszoba?

 

(Egymásra néz Éva és Ádám, átölelik egymást, haragosan néznek Luciferre.)

 

            Ádám: Nem fogunk győzni.

            Éva: Menj ki, mosakodj, s utána elűzzük Lucifert, s boldogan fogunk élni nélküle.

            Ádám: (még mindig emlékszik az ébredés miatti vereségre) Lucifer, mit találtál ki? Mit találsz ki megint? S miért nem ébredtem fel fél hétkor?

 

(Lucifer nem felel.)

 

            Ádám: (Évához) Pedig hogy hittük, hogy fél hétkor felébredek.

            Éva: Nem baj, én is bíztam, de mi ketten vagyunk, Luciferhez meg nem szól senki.

            Ádám: Megyek mosakodni.

 

(Ádám kimegy.)

Oldal: 1. rész
Zságot András: Az ember tragédiája, ma - © 2008 - 2025 - embertragma.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat